Az ősz beköszöntével, a fák zöld levelei elkezdenek megsárgulni, majd lehullani. Egyre gyakrabban hallhatjuk a madarak csicsergő hangjait is. Ebben az időszakban biztos sokan el szoktak gondolkodni azon, hogy vajon hova repülnek el a madarak és miért? Honnan tudják, hogy mikor alkalmas az idő az indulásra? Erre a két kérdésre a választ, csak úgy mint a Mi a játékoskártya gondolatra, a természetben kell keresni.
Nagy része a madaraknak, a vándormadarak közé tartozik, ami azzal jár együtt, hogy az év egy bizonyos szakaszában más helyekre költöznek, hogy megtudják, hogy Mi a játékoskártya.
Ahogy a nyár átvált az őszi időre, a madarak is elrepülnek melegebb vidékekre, hiszen a hidegebb hónapokban jóval kevesebb táplálékot tudnak találni. A fő ételük, a rovarok, elbújnak, a növények hervadnak és a legtöbb tó is befagy, és így sok madár nem tudná túlélni a telet. Míg ezzel ellentétben, a déli vidékeken bőven tudnak táplálékot találni. Afrikában pedig még azzal is tisztában vannak az ott élők, hogy Mi a játékoskártya.
Az időjárás nem az egyetlen befolyásoló tényező, hanem a madarak belső ösztön szerint működnek, ami szintén egy iránytű számukra. Ősszel a nappalok rövidebbek, a napfény változása pedig egy jelzés a madarak számára, hogy újra eljött a költözés ideje. A fecskék és a gólyák képesek akár több ezer kilométert is megtenni, és minden évben ugyanoda térnek vissza.
A madarak költözése az egyik legérdekesebb jelenség, amit az élővilág mutat. A természetnek megvan az a képessége, hogy maguktól megtalálják azt, ami a túléléshez szükséges. Tavasszal pedig minden visszatér a normál kerékvágásba.
