Az alkoholprobléma nagyon sokrétű – csípd el időben!

Az én életem speciel nem indult éppen könnyen, de persze ezt nagyon sokan mások is elmondhatják magukról. Ami az én szerencsém, hogy sikerült valahogy mindig olyan támogató közegekbe is eltalálnom, ahol biztosítva volt, hogy a képességeimnek és érdeklődésemnek megfelelően fejlődjek és megfelelő iránymutatásokat is kaptam – nyilván ez nem volt ugyanolyan, mintha odahaza is egy támogató, stabil családom lett volna, de még mindig jobb volt, mint a semmi. Ezeknek a segítségeknek köszönhetően hamar tudtam dobbantani otthonról és több diplomát is tenni neves egyetemeken, külföldön is és a mai napig is azzal foglalkozhatok, amit szeretek – olyan munkakörben, amelyben egy percre sem szabad elfelejtenem, hogy honnan is érkeztem… régen volt egy-két kezdődő függőségem, amelyekből a szerencsének köszönhetően csupán a koffeinfüggőségem maradt meg, de őszintén szólva amondó vagyok, hogy ennél nagyobb problémám soha ne is legyen az életben, hiszen ennél sokkal rosszabbul is járhattam volna.

Munkám során rengeteg embert és sorsot ismerhettem meg és sajnos pontosan tudom, hogy közel nem mindenki olyan szerencsés, mint én: nagyon sokan például az alkohol rabjai. Az általam ismert, egykor kóros alkoholisták jó része nagyon sokat köszönhet a Felépülők programnak, amely honlapja már azt is pontosan tisztázza, hogy az alkoholista emberek bizony nem vehetők egy kalap alá, merthogy az alkoholisták is folyamatosan mennek át különböző fázisokon a kevésbé súlyostól az egyre nehezebben kezelhetőig.

Persze a hétköznapok során az is mindig vita tárgyát képezi, hogy például a szomszéd Pistike alkoholista-e azzal, hogyha a munka után megfáradtan hazatérve legurít egy-egy sört vagy minden hétvégén megiszik a haverokkal egy üveg bort. A WHO-nak van egy standard meghatározása arra, hogy heti hány egység nem okoz problémát, de ez a változó tényezőket nem vesz figyelembe, és azt sem, hogy az alkohol addiktív, pszichoaktív anyag, ebből következik, hogy pillanatok alatt rá lehet szokni – tehát lehet, hogy jó ideig elég annyi alkohol, amennyi még nem okoz kárt, de a tűrőképesség elkezd kitolódni egy idő után és ahhoz, hogy érezzük a hatását, egyre több és több kell…

Kicsit könnyebb meghatározni azt, hogy végül is ki az, aki nem alkoholista, azaz csak úgynevezett „szociális ivó”. Ők azok, akik elsősorban különleges, ritkább alkalmanként isznak, nagyjából havonta és akkor sem sokat, nagy mennyiségben – ismerik a mértéket és a saját határaikat. Aki ilyen „szociális ivó” és nem is érez kísértést sokkal többre, annak nem kell aggódnia! Innentől kezdve viszont annál inkább, mert innen számítjuk a kóros ivás fogalmát az alkoholistákra vonatkozó fogalomkörben.

A fenti példáim egyike például éppen az úgynevezett „TV-ivásra” volt példa, azaz ilyen a munkatársakkal való iszogatás vagy a néhány otthoni sör „lazítás” címszó alatt – ezzel csak az a nagy probléma van, hogy általában nem áll meg itt. És nem arra kell gondolni, hogy azonnal romlik a helyzet, hanem évek alatt… A másik ilyen tű típus a „problémaivás”, amikor bizonyos krízishelyzetekben kerül elő az ital és a környezet ilyenkor is hajlamos szemet hunyni az esetek fölött, olyannyira, hogy később már minden problémára az alkohol lesz a megoldás.

Mindkét típusra láttam már sajnos nem egy példát és higgyétek el nekem, jobb a problémát még csírájában elfojtani – amennyiben már egy kialakult, kóros alkoholista állapotról van szó, akkor pedig mihamarabb kezelni. Súlyos esetben pedig mindenképp érdemesebb a komolyabb, nem csupán rendszeres ülésekből álló terápiákat megfontolni, hanem jó számításba venni a szuper sikeraránnyal dolgozó Felépülők egyedi, bentlakásos módszerét, amelyet egy nagyon komoly szakmai csapat koordinál.